Address https://gelex.eu/eli/EU/act/2016/1784@2016-09-30/hu

Contents

1. Preamble
2. ANNEX
3. A PEROXIDSZÁM MEGHATÁROZÁSA
4. 4.4.1.4.2.4.3.4.4.
5. 5.5.1.5.2.5.3.5.4.5.5.

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról és a 922/72/EGK, a 234/79/EGK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre és különösen annak 91. cikke első bekezdésének d) pontjára és második bekezdésére,

mivel:

(1) A 2568/91/EGK bizottsági rendelet meghatározza az olívaolajok és az olívapogácsa-olajok kémiai és érzékszervi jellemzőit, valamint az e jellemzők értékelésére szolgáló módszereket. Az említett módszereket – vegyészeti szakértők véleménye alapján és a Nemzetközi Olívatanács (IOC) keretében végzett munka eredményeivel összhangban – rendszeresen aktualizálják.

(2) A Nemzetközi Olívatanács által megállapított legújabb nemzetközi szabványok uniós szintű végrehajtásának biztosítása érdekében a peroxidszám meghatározására alkalmazott, a 2568/91/EGK rendeletben meghatározott módszert aktualizálni kell.

(3) Ezért a 2568/91/EGK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(4) Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk A 2568/91/EGK rendelet III. mellékletének helyébe e rendelet mellékletének szövege lép.

2. cikk Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Kelt Brüsszelben, 2016. szeptember 30-án. a Bizottság részéről az elnök Jean-Claude Juncker

ANNEX

MELLÉKLET

III. MELLÉKLET

A PEROXIDSZÁM MEGHATÁROZÁSA

1. Tárgy Ez a melléklet egy, az állati és növényi olajok és zsírok peroxidszámának meghatározására szolgáló módszert ír le.

2. Fogalommeghatározás A peroxidszám a mintában található azon anyagok mennyisége aktív oxigén/kg milliekvivalensben kifejezve, amelyek kálium-jodidot oxidálnak a megadott üzemi körülmények között.

3. Alapelv A vizsgált mennyiség ecetsavas és kloroformos oldatának kezelése kálium-jodid oldattal. A felszabadított jód titrálása standardizált nátrium-tioszulfát oldattal.

4.4.1.4.2.4.3.4.4.

Berendezés Minden felhasznált berendezésnek redukáló- vagy oxidálóanyagoktól mentesnek kell lennie. 1. megjegyzés: Ne zsírozza be a csiszolt felületeket. 3 ml-es üvegkanál. Megközelítőleg 250 ml térfogatú lombikok csiszolt nyakkal és dugókkal, előzetesen kiszárítva és tiszta, száraz inert gázzal (nitrogénnel vagy lehetőleg szén-dioxiddal) feltöltve. 5, 10 vagy 25 ml térfogatú büretta, legalább 0,05 ml-es beosztással, lehetőleg automatikus nullpont-beállítással, vagy egyenértékű automata büretta. Analitikai mérleg.

5.5.1.5.2.5.3.5.4.5.5.

Reagensek Analitikai reagens minőségű kloroform, amelyet mentesítettek az oxigéntől a rajta átbuborékoltatott tiszta, száraz inert gázárammal. Analitikai reagens minőségű jégecet, amelyet mentesítettek az oxigéntől a rajta átbuborékoltatott tiszta, száraz inert gázárammal. Kálium-jodid frissen készített, jódtól és jodátoktól mentes, telített vizes oldata. Oldjon fel megközelítőleg 14 g kálium-jodidot megközelítőleg 10 ml vízben szobahőmérsékleten. Nátrium-tioszulfát 0,01 mol/l (0,01 N) pontosan standardizált vizes oldata, közvetlenül a felhasználás előtt standardizálva. Készítse el naponta frissen, a felhasználás előtt a 0,01 mol/l-es nátrium-tioszulfát oldatot 0,1 mol/l nátrium-tioszulfát standard oldatból, vagy határozza meg a pontos moláris koncentrációt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a stabilitás korlátozott és a pH-értéktől, valamint a szabad szén-dioxid mennyiségétől függ. A hígításhoz kizárólag frissen forralt, lehetőleg nitrogénnel tisztított vizet használjon. A következő eljárás alkalmazása javasolt a nátrium-tioszulfát oldat pontos moláris koncentrációjának meghatározására: Mérjen ki (250 ml vagy 500 ml térfogatú) mérőlombikba 0,27–0,33 g (a legközelebbi 0,001 g-ra kerekítve) kálium-jodátot (mKIO3), és öntse fel a jelzésig frissen forralt és szobahőmérsékletre lehűtött vízzel (V2). Pipettával töltsön át 5 ml-t vagy 10 ml-t az így kapott kálium-jodát oldatból (V1) egy 250 ml térfogatú Erlenmeyer-lombikba. Adjon hozzá 60 ml frissen forralt vizet, 5 ml 4 mol/l-es sósavat, valamint 25–50 mg kálium-jodidot vagy 0,5 ml-t a telített kálium-jodid oldatból. Titrálja ezt az oldatot a nátrium-tioszulfát oldattal (V3) a nátrium-tioszulfát oldat pontos moláris koncentrációjának meghatározásához. TmKIO3V1610wKIO3MKIO3V2V3 ahol: Keményítőoldat, 10 g/l vizes diszperzió, frissen készítve természetes oldható keményítőből. Ezzel egyenértékű reagensek is használhatók.

mKIO3 a kálium-jodát tömege grammban

V1 a kálium-jodát oldat térfogata milliliterben (5 ml vagy 10 ml)

V2 a kálium-jodát oldat össztérfogata milliliterben (250 ml vagy 500 ml)

V3 a nátrium-tioszulfát oldat térfogata milliliterben

wKIO3 a kálium-jodát tisztasága g/100 grammban

MKIO3 a kálium-jodát molekulatömege (214 g/mol)

T a nátrium-tioszulfát oldat pontos moláris koncentrációja (mol/l).

6. Minta Ügyeljen rá, hogy a minta a vételezése és a tárolása során fénytől védett legyen, és hűvös helyen, teljesen megtöltött üvegedényekben, csiszolt üveg- vagy parafadugóval lezárva legyen tárolva.

7. Eljárás A tesztet szórt nappali fény vagy mesterséges megvilágítás mellett kell végezni. Üvegkanálban (4.1.) vagy ennek hiányában lombikban (4.2.) mérje ki a mintából a várt peroxidszámnak megfelelő mennyiséget a legközelebbi 0,001 g-ra kerekítve, az alábbi táblázatban foglaltak szerint: Várható peroxidszám (meq) A vizsgált mennyiség súlya (g) 0–12 5,0–2,0 12–20 2,0–1,2 20–30 1,2–0,8 30–50 0,8–0,5 50–90 0,5–0,3 Vegye le a lombik (4.2.) dugóját és tegye bele a vizsgált mennyiséget tartalmazó üvegkanalat. Adjon hozzá 10 ml kloroformot (5.1.). Keveréssel oldja fel gyorsan a vizsgált mennyiséget. Adjon hozzá 15 ml ecetsavat (5.2.), majd 1 ml kálium-jodid oldatot (5.3.). Tegye rá gyorsan a dugót, rázza egy percen keresztül, majd hagyja állni pontosan öt percig fénytől védve, 15–25 °C hőmérsékleten. Adjon hozzá megközelítőleg 75 ml desztillált vizet. Titrálja a felszabadított jódot a nátrium-tioszulfát oldattal (5.4.), miközben erőteljesen rázza; indikátorként használjon keményítőoldatot (5.5.). Végezzen a mintán két meghatározást. Ezzel egyidejűleg végezzen vakpróbát is. Amennyiben a vakpróba eredménye meghaladja a 0,05 ml 0,01 N nátrium-tioszulfát (5.4.) értéket, cserélje ki az elszennyeződött reagenseket.

8. Az eredmények kifejezése A peroxidszám (PV) aktív oxigén/kg milliekvivalensben kifejezve a következő képlettel határozható meg: PVVT1000m ahol: V a teszthez felhasznált standardizált nátrium-tioszulfát oldat (5.4.) ml-jeinek száma, a vakpróba figyelembevételével korrigálva. T a felhasznált nátrium-tioszulfát oldat (5.4.) pontos moláris koncentrációja mol/l-ben. m a vizsgált mennyiség súlya g-ban. Eredményként a két elvégzett meghatározás számtani közepét kell venni. A meghatározás eredményét egy tizedesjegy pontossággal kell megadni.

Versions

1. 2016-09-30