Address https://gelex.eu/eli/EU/act/oj/L/2015/914@2015-06-08/hu

Contents

1. Preamble
2. ANNEX
3. a)
4. b)
5. c)
6. d)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 292. cikkének negyedik mondatára,

mivel:

(1) Az Európai Tanács 2015. április 23-i rendkívüli ülése emlékeztetett a földközi-tengeri térségben uralkodó helyzet súlyosságára, és kifejezte eltökéltségét a tekintetben, hogy az Unió a rendelkezésére álló valamennyi eszközt igénybe fogja venni az újabb tengeri halálesetek megakadályozása, valamint a humanitárius szükséghelyzetet előidéző okok felszámolása érdekében. Az Európai Tanács továbbá elkötelezte magát az első önkéntes, uniós szintű kísérleti áttelepítési projekt létrehozása mellett, amelyben a védelemre jogosultak vehetnek részt.

(2) 2015. április 29-i állásfoglalásában az Európai Parlament kérte a tagállamokat, hogy tegyenek több hozzájárulást a meglévő áttelepítési programokhoz, és hangsúlyozta az EU menekültügyi rendszeréhez való biztonságos és törvényes hozzáférés biztosításának szükségességét.

(3) Pillanatnyilag jelentős egyenlőtlenségek állnak fenn az egyes tagállamoknak a személyek letelepítése melletti elkötelezettsége között. Csak tizenöt tagállam és három társult állam rendelkezik letelepítési programmal (egy további tagállam pedig bejelentette letelepítési programjának elindítását), három tagállam és egy társult állam végzett letelepítést eseti alapon, míg a többi tagállam egyáltalán nem végez letelepítést.

(4) 2014-ben az eddigi legmagasabb volt az Unióban a menedékkérők száma (626000), miközben 6380 nemzetközi védelemre szoruló, harmadik országbeli állampolgárt telepítettek le az Unióban. A menekültek, menedékkérők és belső menekültek száma 2013-ban – a II. világháború óta első alkalommal – világszinten meghaladta az 50 milliót.

(5) A Bel- és Igazságügyi Tanács 2014. október 10-i következtetései elismerték, hogy […] [f]igyelembe véve a migrációs áramlások által érintett tagállamok erőfeszítéseit, [a letelepítéshez] valamennyi tagállamnak méltányos és kiegyensúlyozott módon kell hozzájárulnia.

(6) 2015. május 13-án a Bizottság átfogó európai migrációs stratégiát mutatott be; ez egyebek mellett egy sor azonnali intézkedést meghatároz az egész földközi-tengeri térségben fennálló, emberileg tragikus helyzet kezelése érdekében.

(7) Annak érdekében, hogy a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő, védelemre szoruló személyek ne kerüljenek embercsempész- és emberkereskedő-bűnszövetkezetek kezére, a stratégia felszólítja az Európai Uniót letelepítési erőfeszítéseinek fokozására. Ennek megfelelően a Bizottság ebben az ajánlásban egy uniós szintű letelepítési programra tesz javaslatot, amely egy elosztási kulcs alapján 20000 helyet ajánl fel.

(8) Amennyiben a társult államok a részvétel mellett döntenek, úgy az elosztási kulcs, valamint az egyes tagállamok és a részt vevő társult államok által letelepítendő személyek száma megfelelően módosulna.

(9) Figyelemmel az Áthelyezési és Letelepítési Fórum 2014. november 25-i tematikus találkozója során folytatott korábbi egyeztetésekre, az elosztási kulcsnak a következőkön indokolt alapulnia: a) a lakosság létszáma (40 % súlyozás), b) a teljes GDP (40 % súlyozás), c) a spontán menedékkérelmek átlagos száma és az egymillió lakosra jutó letelepített menekültek száma a 2010–2014 közötti időszakban (10 % súlyozás), valamint d) a munkanélküliségi ráta (10 % súlyozás).

(10) E program tagállamok általi végrehajtásának kétéves időszaka alatt összesen 20000 személy befogadása indokolt az Unióba. E személyek befogadásának felelőssége kizárólag a részt vevő államokat terhelheti, a vonatkozó uniós és nemzetközi szabályokkal összhangban. Ez megfelel a ENSZ Menekültügyi Főbiztosa (UNHCR) felhívásának, aki szorgalmazta, hogy az európai országok fokozzák a menekültek – fenntartható letelepítési programok alapján történő – fogadására vonatkozó kötelezettségvállalásaikat, támogatva ezzel a Nemzetközi Migrációs Szervezet, valamint öt nem kormányzati szervezet irányításával zajló kampányt.

(11) A prioritást élvező régiók meghatározásakor figyelembe kell venni az egyes régiók szomszédságában uralkodó helyzetet és a jelenlegi migrációs áramlásokat, így különösen a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és Afrika szarvában működő regionális fejlesztési és védelmi programokkal fennálló kapcsolatot.

(12) Igénybe kell venni az UNHCR, valamint a többi érintett szerv – köztük az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal – tapasztalatait és szakértelmét, hogy segítséget nyújtsanak a letelepítési program végrehajtásában.

(13) Intézkedéseket kell hozni a letelepített személyek – letelepítés helye szerinti államból más tagállamokba, illetve részt vevő társult államokba irányuló – másodlagos mozgásának megakadályozása érdekében.

(14) A program működéséhez való hozzájárulásként a Bizottság 2015-ben és 2016-ban az uniós áttelepítési program keretében további 50 millió EUR rendelkezésre bocsátását irányozza elő, az 516/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 17. cikke szerint. A pénzügyi ösztönzők felhasználásának optimalizálása érdekében a Bizottság – az 516/2014/EU rendelet 17. cikkének (4) és (10) bekezdésével összhangban – felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján ki fogja igazítani az átalányösszegeket és a programban előírt áttelepítési prioritásokat. Amennyiben a társult államok a letelepítési programban történő részvétel mellett döntenek, kötelezettségvállalásaik fejében nem részesülhetnének az 516/2014/EU rendelet szerinti átalányösszegekben.

ELFOGADTA EZT AZ AJÁNLÁST: A Bizottság ajánlja, hogy a tagállamok telepítsenek le 20000 nemzetközi védelemre szoruló személyt az ezen ajánlásban meghatározott feltételek és elosztási kulcs alapján. Letelepítés: az egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló, a lakóhelyüket egyénileg elhagyni kényszerült személyek átszállítása valamely harmadik országból egy uniós tagállamba, amelyre az Egyesült Nemzetek menekültügyi főbiztosának kérelmére és a letelepítés helye szerinti ország beleegyezésével kerül sor, azzal a céllal, hogy ott az érintett személyt a visszaküldéssel szemben védelemben részesítsék, befogadják, és tartózkodási jogot, valamint a nemzetközi védelemben részesülő személyeket megillető jogokhoz hasonló minden más jogot biztosítsanak a számára. Az európai letelepítési programnak valamennyi tagállamra ki kell terjednie. A program keretében 20000 letelepítendő személy számára biztosítandó letelepítési helyre vonatkozó, egységes európai felajánlást kell tenni. A programnak az ajánlás elfogadásától számított két évig kell fennállnia. Az összes vállalt letelepítési helyet a mellékletben szereplő elosztási kulcs szerint kell a tagállamok között megosztani. Amennyiben társult államok a programban való részvétel mellett döntenek, az elosztási kulcsot megfelelően ki kell igazítani. A letelepítés szempontjából prioritást élvező régiók közé kell tartoznia Észak-Afrikának, a Közel-Keletnek és Afrika szarvának, különös hangsúlyt helyezve azokra az országokra, ahol a regionális fejlesztési és védelmi programokat végrehajtják. A tagállamoknak és a részt vevő társult államoknak kell felelősnek maradniuk a megfelelő orvosi és biztonsági ellenőrzéseket követően meghozott egyedi befogadási határozatokért, míg az Egyesült Nemzetek menekültügyi főbiztosának kell felelősnek lennie a prioritást élvező régiókban letelepítésre váró személyekkel kapcsolatos értékelés elvégzéséért, valamint a letelepítésre vonatkozó javaslatoknak a tagállamokhoz, valamint a részt vevő társult államokhoz történő benyújtásáért. Amikor egy letelepített személyt egy tagállam vagy egy részt vevő társult állam területére befogadnak, ennek az államnak kell – az ujjnyomatvételre is kiterjedően – gyorsan lefolytatnia a nemzetközi védelemmel kapcsolatos hivatalos eljárást, összhangban a vonatkozó jogszabályokkal, különösen a 603/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel, a 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel, a 2005/85/EK tanácsi irányelvvel, a 2003/9/EK tanácsi irányelvvel, valamint 2015. július 20-tól a 2013/32/EU és a 2013/33/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel. Ha ezen eljárást követően egy tagállam egy letelepített személyt nemzetközi védelemben részesít vagy a részére nemzeti védelmi jogállást biztosít, e személy számára a letelepítő tagállamban garantálni kell a 2011/95/EU irányelv által a nemzetközi védelemben részesülő személyeknek biztosított jogokat, vagy a nemzeti jog által biztosított hasonló jogokat. Ezzel összefüggésben az Unión belüli szabad mozgásra ugyanazon feltételeknek és korlátozásoknak kell vonatkozniuk, mint amelyek a tagállamokban jogszerűen tartózkodó, egyéb harmadik országbeli állampolgárokra alkalmazandók. Részt vevő társult államok esetében a megfelelő nemzeti jogszabályokat kell alkalmazni. A letelepítésre várókat a tagállamok vagy a részt vevő társult államok területére történő befogadásuk előtt tájékoztatni kell a letelepítési program, valamint a vonatkozó uniós és nemzeti menekültügyi jogszabályok alapján fennálló jogaikról és kötelezettségeikről, így különösen az Unión és/vagy a részt vevő társult államokon belüli továbbutazás következményeiről, valamint arról, hogy a nemzetközi védelemhez vagy a nemzeti védelmi jogálláshoz kapcsolódó jogok csak a letelepítés helye szerinti államban illetik meg őket. Azokat a letelepített személyeket, akik – akár a nemzetközi védelemmel kapcsolatos hivatalos eljárás befejezése előtt, akár a nemzetközi védelem megadása után – engedély nélkül belépnek a letelepítés helye szerinti államtól eltérő tagállam vagy részt vevő társult állam területére, vissza kell küldeni a letelepítés helye szerinti államba, az Európai Parlament és a Tanács 604/2013/EU rendeletében és 2008/115/EK irányelvében meghatározott szabályok szerint. Biztosítani kell az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal gyakorlati részvételét a program végrehajtásában, elsősorban annak érdekében, hogy különleges támogatást nyújtson a tagállamoknak és a részt vevő társult államoknak, különösen azoknak, amelyeknek nincs korábbi tapasztalata a letelepítés terén. Az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalnak figyelemmel kell kísérnie a program megvalósítását, és arról rendszeresen jelentést kell tennie. A tagállamok számára biztosítani kell az arra vonatkozó jogot, hogy a területükön letelepített személyek számának arányában pénzügyi forrásokhoz jussanak, az 516/2014/EU rendelet 17. cikkében meghatározott, az (EU) 2015/xxx bizottsági felhatalmazáson alapuló rendelet által kiigazított átalányösszegeknek megfelelően. Ennek az ajánlásnak a tagállamok a címzettjei. Kelt Brüsszelben, 2015. június 8-án. a Bizottság részéről Dimitris Avramopoulos a Bizottság tagja

ANNEX

(a) a lakosság létszáma (2014-es adatok, 40 % súlyozás). Ez tükrözi, hogy az adott tagállam milyen számú menekült fogadására képes; (b) a teljes GDP (2013-as adatok, 40 % súlyozás). Ebből következtetni lehet az ország abszolút jólétére, így arra is, hogy egy gazdaság milyen mértékben képes menekültek fogadására és integrálására; (c) a spontán menedékkérelmek átlagos száma és az 1 millió lakosra jutó letelepített menekültek száma a 2010–2014 közötti időszakban (10 % súlyozás). Ez tükrözi az adott tagállam közelmúltbeli erőfeszítéseit; (d) munkanélküliségi ráta (2014-es adatok, 10 % súlyozás). Ez a menekültek integrálásával kapcsolatos kapacitást tükrözi. Anx. melléklet. Tagállam Kulcs % Letelepítési helyek száma Ausztria 2,22 444 Belgium 2,45 490 Bulgária 1,08 216 Ciprus 0,34 69 Cseh Köztársaság 2,63 525 Dánia 1,73 345 Egyesült Királyság 11,54 2309 Észtország 1,63 326 Finnország 1,46 293 Franciaország 11,87 2375 Görögország 1,61 323 Hollandia 3,66 732 Horvátország 1,58 315 Írország 1,36 272 Lengyelország 4,81 962 Lettország 1,10 220 Litvánia 1,03 207 Luxemburg 0,74 147 Magyarország 1,53 307 Málta 0,60 121 Németország 15,43 3086 Olaszország 9,94 1989 Portugália 3,52 704 Románia 3,29 657 Spanyolország 7,75 1549 Svédország 2,46 491 Szlovákia 1,60 319 Szlovénia 1,03 207 A kulcs a következő szempontokon alapul:

MELLÉKLET

Tagállam Kulcs % Letelepítési helyek száma Ausztria 2,22 444 Belgium 2,45 490 Bulgária 1,08 216 Ciprus 0,34 69 Cseh Köztársaság 2,63 525 Dánia 1,73 345 Egyesült Királyság 11,54 2309 Észtország 1,63 326 Finnország 1,46 293 Franciaország 11,87 2375 Görögország 1,61 323 Hollandia 3,66 732 Horvátország 1,58 315 Írország 1,36 272 Lengyelország 4,81 962 Lettország 1,10 220 Litvánia 1,03 207 Luxemburg 0,74 147 Magyarország 1,53 307 Málta 0,60 121 Németország 15,43 3086 Olaszország 9,94 1989 Portugália 3,52 704 Románia 3,29 657 Spanyolország 7,75 1549 Svédország 2,46 491 Szlovákia 1,60 319 Szlovénia 1,03 207 A kulcs a következő szempontokon alapul: (a) a lakosság létszáma (2014-es adatok, 40 % súlyozás). Ez tükrözi, hogy az adott tagállam milyen számú menekült fogadására képes; (b) a teljes GDP (2013-as adatok, 40 % súlyozás). Ebből következtetni lehet az ország abszolút jólétére, így arra is, hogy egy gazdaság milyen mértékben képes menekültek fogadására és integrálására; (c) a spontán menedékkérelmek átlagos száma és az 1 millió lakosra jutó letelepített menekültek száma a 2010–2014 közötti időszakban (10 % súlyozás). Ez tükrözi az adott tagállam közelmúltbeli erőfeszítéseit; (d) munkanélküliségi ráta (2014-es adatok, 10 % súlyozás). Ez a menekültek integrálásával kapcsolatos kapacitást tükrözi.

a)

a lakosság létszáma (2014-es adatok, 40 % súlyozás). Ez tükrözi, hogy az adott tagállam milyen számú menekült fogadására képes;

b)

a teljes GDP (2013-as adatok, 40 % súlyozás). Ebből következtetni lehet az ország abszolút jólétére, így arra is, hogy egy gazdaság milyen mértékben képes menekültek fogadására és integrálására;

c)

a spontán menedékkérelmek átlagos száma és az 1 millió lakosra jutó letelepített menekültek száma a 2010–2014 közötti időszakban (10 % súlyozás). Ez tükrözi az adott tagállam közelmúltbeli erőfeszítéseit;

d)

munkanélküliségi ráta (2014-es adatok, 10 % súlyozás). Ez a menekültek integrálásával kapcsolatos kapacitást tükrözi.

Versions

1. 2015-06-08